Festmahl zur Feier des Tages, oder Sauerampfersoße mit Paprikakartoffeln

Warum Festmahl?? Es gibt zwei Gründe warum so ein schlichtes Essen doch Festmahl sein kann. 

1. Es ist mein Lieblingsgericht, wir haben es als Kinder so oft im Sommer gegessen!! Es wuchs wild neben dem Haus meiner Omi und wir hatten immer Angst da alleine hinzugehen, weil angeblich Schlangen in der Nähe hausten. Übrigens die Reihenfolge in dem Titel ist kein Zufall, denn bei uns gab es viiiiiiiel Soße mit Kartoffeln!

2. Nach langer-langer Überlegung habe ich mich doch dazu entschieden meinen Blog zweisprachig zu führen. Es ist zwar mehr Arbeit und mehr Zeit, aber ich möchte es. Es ist meine Muttersprache und ich möchte auch dass die ungarischen Blogerinnen meine Seite lesen können. (Ich werde die älteren Rezepte mit der Zeit auch übersetzen, aber es kann dauern...)Also, ab heute auch auf ungarisch! :-)
Übrigens, mein Mann mag dieses Gericht auch sehr gern!!!! :-)

Zutaten:

Kartoffeln

Paprikapulver, (am besten nur ungarisches) 

Salz 

Sauerampfer

1 El Öl

1 El Mehl

Milch

2 El Zucker

Zubereitung:

Kartoffeln in Salzwasser garkochen. Man kann sie schon vorher schälen und würfeln. Ich koche sie aber in der Schale, weil so mehr Vitamine erhalten bleiben und sie schmecken auch besser. Danach in einer Pfanne oder in einem Topf kurz Öl erhitzen, runter nehmen und Paprikapulver reinrühren. Das Öl darf auf keinen Fall zu heiß sein, sonst verbrennt es, schmeckt bitter!!! Mit wenig Salz würzen und der erste Teil ist schon fertig!

Vom Sauerampfer nehme ich 2 große Hände voll, weil er ähnlich wie Spinat zusammenfällt, und kaum was übrig bleibt. Ordentlich waschen, trocknen und schleudern (ich liebe meine Salatschleuder, weiß gar nicht, was man ohne sie gemacht hat?) . Die Blätter in der Mitte einmal falten, und die dicken Stiele aus der Mitte entfernen. Es erfordert vielleicht ein bisschen Übung, aber mit der Zeit geht es sehr schnell. Öl erhitzen und die Blätter bei mäßiger Hitze kurz anbraten, während sie zusammenfallen und sich braun färben. Milch und Mehl mit dem Schneebesen klumpfrei verrühren und über den Sauerampfer gießen.  Einmal aufkochen und fertig. Je nach Bedarf die Soße mit Milch verdünnen, mit Zucker abschmecken und servieren!

Ünnepi étel ünnepi alkalomra:Sóskamártás Paprikáskrumplival

Miért is lenne egy egyszerü Sóskamártás krumplival ünnepi étel? Két okból! 

1. Ez az én kedvenc gyerekkori ételem, amit nyáron nagyon gyakran ettünk nagymamámnál. A ház mellett nött a sóska vadon, és mindig féltünk oda menni, mert mama szerint kígyók tanyáztak a közelben. A sorrend a címben fontos, mert sok-sok mártásnak kell lennie kevesebb krumplival!! :-) 

2. Hosszú-hosszú töprengés után úgy döntöttem, hogy a blogomat kétnyelven írom tovább. Igaz ugyan, hogy ez több idöt igényel, de ezt mégis szívesen teszem. Ez az anyanyelvem, és mialatt most itt a szavakat pötyögöm befelé, úgy érzem magam, mintha hosszú némaság után újra beszélni tudnék. Hiába beszélek németül, ez azért másabb, ez az igazi! :-) Egy másik ok volt az is, hogy így a többi magyar blogos leányzóval esetleg több kapcsolatom lesz, többen tudják a receptjeimet olvasni, és egy kicsit a német konyhába bepillantani. Szóval mától magyarul is... !!! (A régi recepteket az idövel lefordítgatom majd, de ez eltarthat...)

Tudom, hogy mindenki tudja hogyan kell sóskamártást füzni, de csak azért is leírom, na!

Hozzávalók:
krumpli

édes füszerpaprika, (az igazi magyar, semmit más!)

só 

sóska

olaj
1 ek liszt
tej
2 ek cukor

Elkészítés:
Krumplit sós vízben megfözöm. Èn mindig héjában fözöm, mert így több vitamin marad meg benne, és nekünk jobban is ízlik. Olajat melegít, lehúz a tüzhelyröl és a paprikát hozzáad. Figyelni kell, mert ha túl forró az olaj, megég a füszer, és keserü lesz!! Kicsi só még hozzá, és kész!
A sóskához a leveleket jól megmosom, kicentrifugázom (én szeretem ezt a konyhai kütyüt, nem is tudom, mit csinaltam nélküle). A sóskát olajon megfonnyasztom amíg össze nem esik. A tejet a liszttel csomómentesre keverem és hozzáöntöm. Egyet rotyantok rajta, és kész. Èn nem szoktam nagy adagot készíteni, ezért nem kell soká fözni. Tejjel még hígit ha kell, és cukorral édesít!
Elárulom, hogy a német férjem is nagyon szereti ám, és csak úgy kanalazza befelé elégedett arccal!!! Bár mindig megjegyzi, hogy soha nem fogja megérteni, hogy lehet a sóska eredeti ízét cukorral "elrontani"!